VÉDD A TERMÉSZETET  VÉDD ÖMMAGAD!!!!

A bogarakról

 A bogarak (Coleoptera) az ízeltlábúak törzsének és a rovarok osztályának egyik rendje. Tudományos elnevezésük (Coleoptera) az ógörög eredetű κολεός (jelentése: tok, burok) és πτερόν (jelentése: szárny) szavakból származik. Innen ered régi magyar elnevezésük a fedelesszárnyúak is^[1]. A bogarak rendjének valóban egyik legfeltűnőbb sajátossága, hogy elülső pár szárnyuk megvastagodott és megkeményedett szárnyfedőt alkot, amely védi egyrészt a nyugalmi állapotban alá behajtogatott második pár hártyás szárnyakat, másrészt a gyengébben kitinizált potrohot. A kemény szárnyfedők megléte és a mai élő bogarak egységes morfológiai megjelenése miatt sokáig monofiletikus csoportnak tartották a bogarak rendjét, azonban egyre több - főként molekuláris biológiai - bizonyíték szól amellett, hogy legalább egy alrendjük, a ragadozó bogarak (Adephaga) külön fejlődési ágat képvisel.^[2]

Jellemző rájuk az alábbi tulajdonságok együttes megléte:

• a két pár szárny közül az első pár kemény, kitines szárnyfedővé módosult, a hátulsó pedig hártyás;
• előtoruk szabadon áll, a közép- és utótoruk azonban egymással és a potrohhal is összenőtt;
• az ivarszervek a potrohba behúzottak;
• a kifejlett egyedek csápja 11 ízű^[3].

Teljes átalakulással fejlődnek; a fajok túlnyomó többségének rágó szájszervei vannak^[3].

A Földön eddig leírt bogárfajok száma körülbelül 400 ezer, a Kárpát-medencében (Magyarországon) pedig 6300.

A mintegy 170 milliméter hosszú óriáscincér (Titanus giganteus) Brazíliából a legnagyobb ismert bogárfaj, a góliátbogár (Golianthus sp.) pedig körülbelül 100 gramm súlyával a legnehezebb rovar. Az európai fajok mérete 0,5 és 75 mm közt változik, a legnagyobb közép-európai bogár a nagy szarvasbogár (Lucanus cervus).

A köznyelvben sokszor neveznek bogárnak más, nem ebbe a rendbe tartozó állatokat is: a svábbogár a csótány, a pincebogár pedig az ászkák köznapi elnevezése.

A nunukát sokan összetévesztik a királynő hangyával. Magyarországon él. A robotbogár árammal működik.== Szaporodásuk ==

A [[mérsékelt égöv]]ben nyáron van a párzási időszak, a [[trópus]]okon egész évben tart. A nőstény a talajba rakja 3-100 [[petesejt|petéjét]]; a legtöbb európai faj pete alakjában telel át. A peték kifejlődési ideje a hőmérséklettől és az esőzésektől függően több hónapig is eltarthat. Amikor a [[lárva|lárvák]] kikelnek, rövid idő múlva már úgy néznek ki, mint szüleik kicsinyített változatban. 4-5 lárvastádiumon mennek keresztül, minden vedlés után egy kicsit nagyobbak lesznek. Eközben szárnyaik még csonkák, és ezek a szárnykezdemények az imágók szárnyaitól eltérően visszahajlanak; szegélyük az állat oldalán ferdén fekszik fel.

A mérsékelt égövben nyáron van a párzási időszak, a trópusokon egész évben tart. A nőstény a talajba rakja 3-100 petéjét; a legtöbb európai faj pete alakjában telel át. A peték kifejlődési ideje a hőmérséklettől és az esőzésektől függően több hónapig is eltarthat. Amikor a lárvák kikelnek, rövid idő múlva már úgy néznek ki, mint szüleik kicsinyített változatban. 4-5 lárvastádiumon mennek keresztül, minden vedlés után egy kicsit nagyobbak lesznek. Eközben szárnyaik még csonkák, és ezek a szárnykezdemények az imágók szárnyaitól eltérően visszahajlanak; szegélyük az állat oldalán ferdén fekszik fel.

Rendszerezés [szerkesztés]körülbelül 10 000 fajt számláló öregcsalád családjai néhány híresebb fajjal:

• Sáskafélék (Acrididae)
• Charilaidae
• Dericorythidae
• Lathiceridae
• Lentulidae
• Lithidiidae
• Ommexechidae
• Pamphagidae
• Pyrgacrididae
• Romaleidae
  • Tropidacris cristatus
• Tristiridae
  • Zonocerus elegans

Források [szerkesztés]

• Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven) ford.: Mester K.: (2000). ISBN 963-86092-0-6
• Michael Chinery, Gordon Riley: Ízeltlábúak. Gondolat Kiadó, Fürkész könyvek. Budapest, 1991. ISSN 0237–4935 ISBN 963-282-451-2. A pillangó (Papillon) egy 1973-ban bemutatott film Franklin J. Schaffner rendezésében, Steve McQueen és Dustin Hoffman főszereplésével. A film Henri Charrière élettörténetét mutatja be, akit ártatlanul ítéltek börtönbüntetésre és akinek sikerült egyedül megszöknie a Francia Guyanán található Ördög-szigeten levő büntetőtelepről 1945-ben. A forgatókönyv Henri Charrière: Pillangó című önéletrajzi bestselleréből készült, egy nagyszerű szökés történetéről.A hétpettyes katicabogár (Coccinella septempunctata) egy közismert és elterjedt európai bogárfaj, amely nem csak esztétikus, de rendkívül hasznos, így méltán népszerű. Számos nyelvben becéző neve van, magyarul is illetik kata, katica, katóka, bödebogár, tehénke nevekkel. Észak-Amerikábabetelepítették.

  A hétpettyes katicabogár gyakorlatilag mindenhol megtalálható, ahol növények és rajtuk élősködő tetvek megtalálhatóak. A kifejlett példányok tavasszal rakják le levelek fonákára maximum 400 petéjüket, amelyek egy héten belül kelnek ki. A ragadozó lárvák igen mozgékonyak, és négy vedlésen mennek keresztül, míg végül bebábozódnak. Az utolsó lárvabőr védekezésképpen ekkor még részben rajtuk marad.

  A táplálékkínálattól és hőmérséklettől függően a lárvák 10-30 nap alatt fejlődnek ki, és 3-17 napot töltenek bábként. Amennyiben gyors a teljes átalakulás, egy hónapra rá egy második generáció is megjelenhet egy éven belül.

  A kifejlett katicabogarak áttelelnek, és nem sokkal a szaporodást követően elpusztulnak. Az imágó kb. háromnegyed évig tartó élete során szintén ragadozó. Védekezésképpen általában halottnak tetteti magát, illetve a támadó elriasztására vérfröcsköléssel reagál, ilyenkor akár 10%-os testfolyadékvesztésen is áteshet.

  Katicalárva

A hétpettyes katicabogár igen hasznos a mezőgazdaság számára, mivel mind lárvaként, mind kifejlett állapotban levél- és pajzstetvekkel táplálkozik. Egy lárva kifejlődése során akár 1000 tetvet is elfogyaszthat. Hasznos tulajdonságai miatt biológiai védelemként előszeretettel alkalmazzák, Észak-Amerikába is ilyen célzattal telepítették be.

Szépsége miatt több gyermekdal szereplője.

A százlábúak a sarkvidékeken és a Szahara középső részén kívül valamennyi forró- és mérsékelt égövi területen előfordulnak. A barna százlábú Európában, Észak-Afrikában, valamint Észak-Amerikában és Dél-Amerikában honos. Az ember nem jelent rájuk nézve közvetlen fenyegetést. A százlábúak megakadályozzák a kerti kártevők elszaporodását, ezért inkább védeni kellene őket.

Megjelenésük [szerkesztés]

A százlábúak hossza legfeljebb 30 centiméter. A lábak száma 15-101 pár között van. Az első pár láb hegyes, szúrós, kampó alakú szervvé alakult át, a végén méregmirigy helyezkedik el. Ha a százlábú elveszíti az egyik lábát, másik nő helyette. Az új láb minden vedlés során egy kicsit hosszabbra nő. Egyes fajok foszforeszkáló váladékot termelnek, és veszély esetén ezzel ijesztik el ellenségüket.

Néhány faj [szerkesztés]

Közönséges rinya (Necrophlosophagus longicoreis): Teste világos színű, mivel ideje jelentős részét a föld alatt tölti. Hosszú, szelvényes testén sok pár rövid láb helyezkedik el.

Barna százlábú (Lithobius forficatus): A kifejlett állatnak 15 pár lába van. Lábai testének hátsó részén hosszabbak. A teljes testhossz eléréséig néhány alkalommal levedli a bőrét. Első pár lába hegyes, szúrós, kampó alakú szervvé alakult át, két utolsó lábát előrehaladáskor nem használja.

Légyölő pókszázlábú (Scutigera coleoptrata): Rövid testén, fürge lábak ülnek. Hosszú tapogatói érzékenyek. Ez a százlábú-faj Európában őshonos, de ma már világszerte elterjedt.

Életmódjuk [szerkesztés]

A százlábúak éjjel aktívak és magányosan élnek. Táplálékuk rovarok, férgek, meztelen csigák; olykor fajtársaikat is megeszik. A százlábúak legfeljebb 6 évig élnek.

Szaporodásuk [szerkesztés]